Harang hangja száll tova,Őt angyalok hívták el tőlünk máshova.Fekete szalag lobog a szíveken,könnyek gyűlnek a szomorú szemekben.
Betegsége legyőzte az erős harcost,csak óriási űrt és háborút hagyott;egykoron az ősz ember nevetett,most is mosolyog, de arca beesett.
Szürke, esős napon a gyász volt…