Szomorúan
Kételkedem magamban,meginog a gyenge léc,aztán Ő jön és betakar,mit számít már a lét.
Mérhetetlenül fájdalmas,ha átölel a Szomorúság,minden mosoly ártalmas,mikor vigasztalni próbál.
Érzek minden lélegzetet,sírás haldoklik torkomban,barátságos kezek integetnek,mégis zuhanok…