Egy vers az ihletről
A messzeségbe révedek,elkapom az ihletet:megjelenik egy érzésszavak lágy hangjaként.
Gyors és röpke, nem marad örökre,egy perc s elillan,fénye már távol csillan.
Összerakom a verset,nem igényel terhet,de ha le nem írhatom,azt végképp bánhatom.
Csak a pillanatnak él,a tolltól s papírtól…