Csillagszeplős nyáréjszakán
hallgattam a Sötét zaját.
Messze száguldó autók sebessége
a nyugodt éjszakát kettészelte.

A házak mintha elhagyottak lennének,
a fénynek állítanak emléket,
a templom tornya tovább magasodik,
minden este a csillagokig nyújtózkodik.

A nádas tele élettel zsong,
a párás légben szúnyog bong,
fekete szemű róka les a bozótban,
ártatlan kacsapár nagy tébolyban.

Nyúlcsalád a földünkön rohan át,
a finom répára feni a fogát,
szabadon szerény őzek falatoznak,
szívükben egy bátrabb világról álmodoznak.

Kertemben sün cammog éppen,
elveszik a tücskök zenéjében.
Az udvaron kiskutyám szundít,
ha mentőt hall, felkel s vonyít.

A szobámban őrjítő meleg tombol,
ez vert fel édes álmomból.
Mi lehet odakint? - gondolkodtam.
Egy békés nyári este a csillagokban...

2015.08.08.

Éva