Minden, ami egykor voltam,
az tesz most azzá, aki vagyok:
vagyok emlékeim ezer darabja,
a gondolataim foszladozó szava,
az igazságtalanság kábulata,
elszánt emberek vádlottja.
Elbuktam párszor, mint bárki,
és hirtelen haragom óriási,
a gyűlöletből nehéz volt felkelni,
de egyszer fel kellett ébredni.
Vagyok ismeretlen idegen,
csak azt nézed, mi van a felszínen,
nincs több bölcsességem, mint neked,
van pár titkom, ahogyan mindenkinek.
Vagyok egy váratlan ötlet,
a szárnyra kelt, édes ihlet,
a tömegből a számkivetett,
a szelíd, visszafogott etikett.
Flúgos és esetlen vagyok,
talán örök balfék maradok,
kínos helyzetben fülig pirulok,
a saját lábamban is felbukok.
Voltam buta pesszimista,
ki Isten nélkül nem sokat bírta,
de mára felkarolt optimista,
koszos útját tisztítgatja.
Vagyok egy messzi csillag az égen,
egy szálló por a lámpafényben,
a tiszta hóban a lábnyom,
a sajátos írás a fehér papíron.

2015.12.28.

Éva

(kép: weheartit.com)