Mikor szükségem van Rá,
nyoma sincs a szívemben,
mikor rám köszönt a Halál,
tiltakoztam hevesen.

A harag átszőtte elmém, 
teljesen megváltoztatott,
a düh nem hagyott békét,
a számonkérés sem hiányzott:

"Miért ekkor, miért most?
Miért ő és miért én?
Miért kapom a sok rosszt'?
Mindig az ördög nevet a végén?"

Mikor szemem látta,
hogy aki élt, eltávozott,
bosszús szívem bánta s
kérdezte, mi változott?

Akit egykor ráncok öleltek,
ma hullik reá homok,
akit a napsugarak temettek,
akire mindig emlékezni fogok.

Megérkezett a Gyász,
fagyos szárnyakon repülve,
sok-sok emlék várt,
mikor a sebeket feltépte.

Örültem minden csepp könnynek,
a Gyász áldozata voltam,
a harag elpárolgott belőlem,
már nem az lettem, aki voltam. 

2016.03.08.

Éva

(Fotó: Eszter)