Késő este van a tanyán,
ahol elhagyatva lakunk,
a semlyékben békák 
éneklik: "itt vagyunk".

Hűvös a tavaszi lég,
föld és virág illat kavarog,
messze Szeged fényárban ég,
a tanyán sötétség vánszorog.

Halkan, puhán lépkedek,
semmiképp nem akarok zavarni.
Az árnyékban idegen lények,
kiket nem akarok megismerni.

Lágyan lengnek az ifjú levelek,
hangosan rikkant a diófán egy madár,
azt jelzi, hogy kullog, közeleg,
hogy nemsokára itt a nyár.

Fülemnek csend az élet zaja,
jó most csak úgy létezni,
pár éve költözni akartam, de
bevallom, most szeretek itt lakni.

2016.04.12.

Éva