A messzeségbe révedek,
elkapom az ihletet:
megjelenik egy érzés
szavak lágy hangjaként.

Gyors és röpke,
nem marad örökre,
egy perc s elillan,
fénye már távol csillan.

Összerakom a verset,
nem igényel terhet,
de ha le nem írhatom,
azt végképp bánhatom.

Csak a pillanatnak él,
a tolltól s papírtól fél,
vadászként lesek rá,
néha elkapom, sokszor elszáll.

2016.07.22.

Éva