A Világ valamit érzett:
Amit épített, felborulni látszott.
Szíve sötét lett, vérzett.
Lelke remegett és fázott.

Rideggé vált önmaga?
Mindenért Ő a hibás?
A félelem eluralkodott rajta,
Mint országok közt a válság.

Magát okolta, hogy nem működött jól,
Belül kereste a szunnyadó vétkest,
Aki bűneiért majd meglakol.
"Csak önmaga az, Ő a tettes."

Futott, mint üldözött messze,
Nem nézett hátra a Világ.
Beleesett egy fekete verembe,
De nem hagyta abba az ásást.

Kereste ki hozott rá borút,
Mely átszőtte az ereket,
És ki akart háborút?
Az emberek . Megtalálta,mit keresett.

Kialudt a szemekben a fény,
Mely egykor tűzként égett.
Átvette helyét a gonosz sötét,
Mely monogramját a szívekbe véste:

Egy ember reggel felkel,
...

Eszter

Mennyi ember van a Földön!
Boldogok, hogy élnek.
Pedig nem látják a világot...
Csak néznek, néznek.

Örülnek, ha rombolnak,
Szétszéled a család.
Zárt ajtók mögött is harcolnak,
Pedig már kopogtat a magány.

Büszkék arra, hogy hátba támad
Rendes embert egy barát.
Már semmi nem ad oltalmat:
Széthullott a kártyavár.

Nincs figyelmük más emberre,
Mintha nem létezne más, csak ők.
Tipornak, taposnak; gyűlölet a fegyver,
Kiáltástól hangos már a temető.

Ismeri a pénz szagát
Az anya szülte nagykutya,
A vagyonra feni a fogát,
Mit hátrahagyott haldokló apja.

Nem ismeri saját gyermekét
Az anya, ki szült.
Nem akart ő soha békét,
Csak a látszat vetült.

Majd egyszer minden megjavul.
Szétárad a fény és menekül az ördög,
A tiszta ...