Eszter

Szárnyalnék, mint sas az égen,
Magam repülnék fenn a légben.
Messze mennék, messze innen,
Felrepülnék; határ nincsen.

Szárnyalnék, tüdőmben levegő,
Testemben szétárad az erő,
Számon mosoly ül, derű,
Az egész olyan valószerű.

Szárnyalnék, oly jó az érzés,
Tudom tartani a lépést.
Akadályok? Van vagy száz,
Gyerekjáték a megoldás.

Szárnyalnék, szabad lennék,
Nem húzna a koszos mélység,
Zsebben nem csendülne pénz,
Nem lenne láncon a kéz.

Szárnyalnék, boldog-ittas lennék,
Nyugodt, szép helyet keresnék,
A gondok fogason függenének,
A Gonosz léptei nem követnének.

Szárnyalnék, de nem egyedül,
A lelki erőm lassan gyengül,
De én csapatban szárnyalok,
Soha le nem zuhanhatok.

2015.03.10.

Éva

A csodás, fehér fény mindenen átjut,
Csiklandozza kezem, az ablakon átfut.
A fák árnyéka vetődik szobámra:
A Nap sugara játszik tavaszt várva.

A függönyöm arany színben úszik,
A tükrön a fény furcsa arca látszik.
A sárga gyöngy már nem olyan magas,
De érzem, holnap már megjön a tavasz.

2015.03.07.

Éva

Nem hittem, hogy egyszer
majd minden megváltozik,
Nem hittem, hogy egyszer
az élet felülemelkedik.

Nem hittem, hogy egyszer
elválnak, kik szerettek,
Nem hittem, hogy egyszer
meghal az, kit szerettem.

Nem hittem, hogy egyszer
a vagyon lesz a kérdés,
Nem hittem, hogy egyszer
a rokonom döf hátamba kést.

Nem hittem, hogy egyszer
veszélyben lesz, ki vezet,
Nem hittem, hogy egyszer
majd a félelem nyújt kezet.

Nem hittem, hogy egyszer
az aggodalom legyőz.
Nem hittem, hogy egyszer
elhagy a lelki erőm.

Nem hittem, hogy egyszer
majd megmenekülök,
Nem hittem, hogy egyszer
menedéket talál az üldözött.

Hiszem még most is,
hogy mindig van megfejtés.
Hiszem még most is,
hogy jó gyógyír a felejtés.

Hiszem még most is,
hogy nincs még egy múlt.
Hiszem még ...

Szeretem a testvérem,
Életem adnám érte.
Az ereimben érzem:
Ő is így tenne értem.

Szeretem a testvérem,
Ki hajamat befonja.
Önként megteszi értem,
Ha korán kel,nem bánja.

Szeretem a testvérem,
Kisegít a leckémben:
Rajzlapon rohan keze,
Egyenletet ír füzetembe.

Szeretem a testvérem,
Vakon hallgatok őrá.
Tanácsa épp felkarol,
Mikor szükségem van rá.

Szeretem a testvérem,
Mikor egyszerre beszélünk,
Ő engem, én őt nézem,
És egy húron pendülünk.

Szeretem a testvérem,
Sok bennünk a közös.
Az elmúlt nehéz évek 
Alatt közelebb kerültünk.

Szeretem a testvérem,
Mint lágy, tavaszi szelet,
Megfakult, régi képen,
Kis kezed fogja kezem.

Szeretem a testvérem,
Szeretlek drága húgom.
Mindig itt leszek veled,
Ezt az egyet tudom.

Életem fája fáradt, öreg,
Rajta tépett, koszos kéreg,
Levelein látszik a rozsda,
Színét az eső le nem mossa.

Ha kívül romlott is,
Belül újra friss.
Valami történt vele,
Megváltozott az élete.

Miben lett más? - kérdezheted.
Újra élhet szebb életet:
Belül nem növi moha,
Harkály nem kopogtatja.

Nem koszos ő, dehogyis!
Lelke éppen rügyezik,
Virágja illata messze érzik,
Majd újra gyümölcsözik.

2015.02.24.

Éva

Volt, hogy elestem;
De mindig felkeltem.
Volt, hogy elbuktam;
De fejlődni akartam.

Volt, hogy féltem;
De erőt vettem.
Volt, hogy egyedül voltam;
De mindig felkaroltak.

Volt, hogy mentem;
De nem tudtam merre.
Volt, hogy eltévedtem;
De megmentettek.

Lesz erőm és lelkem,
Lesz jövőm és tervem,
Lesz rokonom és családom.
Isten marad a barátom.

2015.02.23.

Éva

Minden ember jobb időket remél,
De már sokat emlegetjük:közel a vég.
Mi lesz velünk,ha egyszer tényleg vége?
Mit viszünk magunkkal emlékbe?
Majd egyszer lelassul a Föld,
Megszűnik forogni az éltető gömb.
Felborul a nappal és éjszaka:
Többé nem lesz szükség naptárra.
Nappal felperzsel mindent a Nap,
Éjszaka jeget szór szét a fagy.
A gravitáció lesz majd az úr:
Minden mozdulatunkat lefelé húz.
A lassulás miatt lassabban öregszünk
Így a Halállal szemben is többször győzünk.
Viszont tovább tart majd megszületni,
Anyja karjában a kisded később kezd sírni.
Az összeomló világban a vallás szent:
Sokan várják az eljövendő Istent.
Mások sejtik,a kormány többet tud
Mint amit elárul.Ők tudják:nincs kiút.
A tömeg élelmet pakol a házba:
...

Lassan három éve már,
Hogy elindult a fogaskerék.
Az események úgy kaptak fel,
Mint sárga levelet az őszi szél.

Mint farönk lebegtem tehetetlenül 
A történések sodró viharában.
Jöttek - mentek veszettül,
Én pedig a nyitott ajtóban álltam.

A hullámok ijesztő fellege
Újra és újra összecsapott fölöttem.
Szívem meg - megtört, de
Az életet mindig túléltem.

A hóesésben mindenre csend borul,
Néma világ lesz a táj.
De az én lelkemben háború dúlt,
Engem lavina sodort tovább.

Túltettem magam az összeomlott
Tornyon.Újra kész lett a váram.
Egy másik épp romba dőlt:
Megint tehetetlenül álltam.

Messzebb és messzebb sodródom,
Mint hajó az égkék tengeren.
A vitorlába szél kapott,
Események sora a fedélzeten.

Vergődve ...

Eszter