Lassan három éve már,
Hogy elindult a fogaskerék.
Az események úgy kaptak fel,
Mint sárga levelet az őszi szél.

Mint farönk lebegtem tehetetlenül 
A történések sodró viharában.
Jöttek - mentek veszettül,
Én pedig a nyitott ajtóban álltam.

A hullámok ijesztő fellege
Újra és újra összecsapott fölöttem.
Szívem meg - megtört, de
Az életet mindig túléltem.

A hóesésben mindenre csend borul,
Néma világ lesz a táj.
De az én lelkemben háború dúlt,
Engem lavina sodort tovább.

Túltettem magam az összeomlott
Tornyon.Újra kész lett a váram.
Egy másik épp romba dőlt:
Megint tehetetlenül álltam.

Messzebb és messzebb sodródom,
Mint hajó az égkék tengeren.
A vitorlába szél kapott,
Események sora a fedélzeten.

Vergődve kapkodtam a folyó
Vizében.Elkapott az ár.
Reménytelen helyzet,
De az élet megy tovább.

      2015.01.31.

           Éva