Megyek az utcán boldogan,
számon talán nincs mosoly,
mennek az emberek komoran,
nekik a szívük is komoly.

Sétálva gondolkodom,
folyton jár s kattog eszem,
szemöldököm felvonom,
s kérdéseim felvetem:

Nem látjátok emberek: 
most merre is haladunk,
miben élnek a szegények,
mi pedig építjük a falunk?

Nem értelek titeket.
Nem értem, hogy nem látod.
Csak én változtam meg?
A jót miért csak én látom?

A bűn utcái között
egyedül én látom csak,
a sötét sikátor mögött
egyetlen út maradt?

Mondd, hogy Te is látod
azt, amiben én hiszek:
azt a jobb világot,
mely békét ad mindenkinek.

Törd át magas falaidat,
lásd, mit mások nem látnak,
szegezd nyílra imádat, s
fény ragyogja be az árnyat.

2017.03.16.

Éva

(Kép: pinterest.com)