Új rejtekek születtek,
a mezők új erőre serkentek,
a kert csak egyre zöldebb lett.

Fátyolként borít be mindent
a dús, szilaj természet,
a kertek csordultig teltek.

Csak gyűlt a sok levél,
ami elhalt, újra élt,
hisz az ősz messze még.

Haragos-, menta- és mohazöld,
smaragdként ragyogott a föld,
a fákat csak a szél rázta föl.

Lustán lebbentek a levelek,
faágon csiviteltek a verebek,
alig várták a nyári meleget.

A diófa lombja muzsikált,
koronájára rigó szállt,
ő fújta el az alkony lángját.

Néha keresd fel a zöldet,
és fedezd fel a földet,
közben találd meg a csönded.

2015.05.17.

Éva

(kép: weheartit.com)