Halkan hajózom az élet folyamán,
újabb és újabb döntés visz tovább,
bár hajóm kitartóan előre halad,
a sodró víz csak apad és apad.

Nincsen célom, nincs végállomás,
minden kikötő csak látomás,
nem látom a helyet, hol kiköthetnék,
nem tudom a célom, melyért küzdenék.

Egyszer az út elfogy majd előttem
és megkérdezem magamtól: mi az amit elértem?
De csak bolyongok a világban félve,
nem is tudom éltemnek mi értelme.

Keresem a kikötőm, kutatom a céljaim,
de csak vesztegetem mit sem érő napjaim,
hajóm ha kiérne a kalandos tengerre,
iránytűm mutatója sehová sem vezetne.

Kell egy biztos pont, ezt jól tudom,
sokszor ezen jár minden gondolatom.
Lesz egy kikötő, hová kitartó hajóm beér,
és ott fog várni a nagybetűs tábla: CÉL.

2015.07.09.

Éva