Várom a csodát,
hogy megértsem
szavát: "Veled leszek!"
Tűkön ülve várok
s közben semmit 
sem csinálok.
Unatkozom, 
aggódom, félek,
a semmiből 
mindent remélek.
Meg sem próbálom,
hogy elérjem a célt,
semmit sem teszek,
ilyen a lusta lét.
Túl nagy a vágyam?
Túl sokat kérek?
Talán nincsen szárnyam,
miért is repüljek?

Nem teszek semmit,
hogy bármi jobb legyen,
de a hit utat nyit,
mint fény a sötétben:
hol az én részem?
Meg sem mozdulok,
el sem kezdem,
előrébb nem jutok...
Lassan. Egy lépést
magamtól mégis teszek.
Nem vétem el a kezdést,
magamra sem ismerek.
Most megteszek mindent,
mi csak tőlem telik,
aztán csendben figyelek
s a többit átadom
Neki!

2017.04.16.

Éva