Érzem a fáknak az utolsó sóhaját
Ahogyan magukról levelük ledobják.
Búsan álldogállnak, készülnek a télre
Lengetve águkat az őszvégi szélbe'.

Érzem, ők nem tudják: mindjárt itt a tavasz,
Leveleid nélkül örökre nem maradsz!
Lesz majd itt hó és jég, csak bírd ki természet
Megújul majd mindaz, mit meghagy az enyészet.

Tudom hogy egyszer majd én is végül megyek
Mert ezen világon végig nem élhetek.
Nem tudom hogy mikor, azt csak egy Lény tudja
Úgy hívják Isten, ki mindennek az Atyja.

Élni fogok aztán, ha innen elmegyek
Jézus Krisztus mellett majd örök életet.
Éljél úgy e földön, tudatában annak
Élni fogsz örökké, hol angyalok vannak.