A meghívás
Nem tudtam hova szánsz,
nem tudtam, merre hívsz,
hogy bennem mit látsz,
hogy értem mennyit vívsz.
Nem tudtam a célom,
nem láttam a kikötőt,
sodródott kopott hajóm,
kutatva a szép jövőt.
Vágytam arra, hogy tudjam,
vágytam, hogy ismerjem,
hogy magam ott lássam,
ahol biztos a helyem.
Te meghívtál, tudom,
nagy terved van velem,
míg kezedet fogom,
tudom, bajom nem eshet.
Meghívtál egy helyre,
hol szükség van rám,
egy ismeretlen terepre,
hol nem ismernek rám.
Kilépek bátran a vízre,
hol hullámok fodroznak,
csak egy dologra kérlek:
bennem Téged lássanak.
2017.02.04.
Éva
(Kép: weheartit.com)