Nincs több levegő.
Nem tudom, hol vagyok.
Kialudt az égő.
Úgy érzem, elfogyok.

Tiszta, kék az ég,
ritkán van ilyen.
Bensőm mégis sötét,
pedig tiszta minden.

Kapaszkodom még
a friss élményekbe,
a tűz bennem ég még,
pislákol a fénye.

Itt remeg a jövő,
a szoros időrend,
nyargal az idő,
beoszt a menetrend.

Előttem a hegyek,
nem tudok kerülni,
csak remélni merem,
hogy megtanulok repülni.

Lebegek hangulatlan
a napok hullámain,
várom az utcazajban
a nyárnak sugarait.

2017.02.27.

Éva

(Kép: pinterest.com)