Nagy keresztem van nekem,
Csak pár éve, hogy viselem.
A hátam fáj és megbicsaklok,
A porból újra nekiindulok.

Tudom, más is hurcol keresztet,
Kinek nagyobb, kinek kisebb lesz.
Mint nehéz ólom a lábadon,
Gondjaim függnek a vállamon.

Kérdezem én: "Nekem miért nagyobb?"
Engem már mindenki lehagyott.
Mint hangya a nehéz levelet,
Én is elbírom a rám szabott terhet.

Mindig lehet egy fokkal rosszabb,
Lejjebb mindig juthatok - gondoltam,
Semmi sem történik véletlen,
Már megértem az én saját keresztem.

2015.03.23.

Éva