Tudom azt, hogy vagyok,
de tudom-e, hogy kicsoda?
Ki vagyok? És mi a csuda?

Gondolataim fele se tréfa,
félig értem, félig alig,
gondolattól gondolatig.

Jönnek mennek a gondolák,
leblokkolok és emlékeznék,
de pont olyankor semmi emlék.

Nem akarok gondolkodni.
De akkor úsznak be a szavak,
a holnapok és kemény múltak.

Elmesélnék mindent szépen,
ahogyan százszor álmomban tettem,
de addigra mindent elfelejtettem.

És ott vannak a súlyos hangok:
azok a könyörtelen igenek s nemek,
a döntéseim és a következmények.

Gondolkodom folyton folyvást,
ömlenek a képek, szavak, érzések,
váltakoznak, mint a villámkérdések.

Eszembe jut néha a képem,
eszembe jut milyen vagyok,
néha eszembe jut: ja, gondolkodok.

2017.09.09.

Éva

Kép: pinterest.com