Este van,
árnyékom holdfényből vetül.
Sötét van,
mégis a tájon halvány fény ül.

Nyugodt vagyok,
a csillagok mintha őreim lennének.
Erőt kapok,
úgy érzem, semmitől sem félek.

Nesz a házban,
ők nem látják a csillagok mosolyát.
Lámpa villan,
mintha ellopná a fények ragyogását.

Felnézek az égre,
"Milyen apró vagyok!",- mint innen a csillagok...
Hazaértem végre,
tudom, hogy vigyáznak rám az angyalok.

2015.03.30.

Éva