Az időfolyam körülöttem
zabosan folyik, de
nálam az édes Idő 
megállt, s visszafelé telik.
Nézek magam elé,
bámulok a semmiségbe,
magammal mit kezdeni 
nem tudok, úgy érzem,
rossz helyen vagyok.
Az idő eltelik rajtam,
nem fog várni miattam,
elszalad mellettem gyorsan.
Az Idő és az én időm
kétszer találkozik:
mikor utolérem, elkapom,
és arcomon majd mosoly
húzódik, akkor az Idővel 
együtt folyok, és tudni fogom,
hogy akkor, ott, igazán
boldog vagyok. 
Drága Idő!
Emeld fel lényemet,
engedd meg nekem,
hogy boldog legyek.
Eveznék már az idő 
folyamán, és élvezném 
az élet napsugarát.
Fogd meg kezem,
karolj fel és találkozzunk
egyszer. Aztán még
egyszer soha, még nincs
nyitva számomra a 
halál kapuja.

2016.03.22.

Éva

(Kép: weheartit.com)