Emberlelkek

Figyelek.
Mennek az utcán az emberek,
mennek s nem integetnek.
Nem ismernek igazán,
mégis elítélnek.
Mennyi ember!
Mennyi lélek?
Csak szállnak, repülnek
az emberlelkek egyre messzebbre.
Ki tudja, hogy valaha visszatérnek-e ?

Lélekember

Még jobban figyelek.
Csoszognak az utcán 
a fáradt emberek, mellettem
elnéznek, észre nem vesznek.
Elvegyülök a tömegben, a szemekben
a szikrát lázasan keresem.
Kézen fog egy kisgyermek,
felnéz rám s én önmagamra ismerek.
Te vagy az, kit kerestem, tudom,
örökké ott lapulsz majd énbennem.