A szürke ég alatt,
nehéz kereszt feszül,
benned semmi maradt,
de hidd, nem vagy egyedül.

Milliók bámulnak sehova,
rossz irányba néznek, 
botlanak hamis mosolyba,
valótlanul élnek.

Győzd le magad,
ha fáj is, gondolkozz,
a szív megszakad,
de a könny feloldoz.

Látsz még szivárványt,
hallod a fán a rigót,
szeretni fogsz még mást,
ejtesz majd röpke mosolyt.

Szomorúság ami eltölt,
helyébe majd öröm kerül,
ez az mi embert összeköt,
tudd,  hogy nem vagy egyedül.

2016.09.06.

Éva