Miért támadsz engem?
Hagyj most békén.
Fuldoklik a lelkem,
állok az élet szélén.

Bár elhagynál örökre,
elegem van belőled.
Mehetek én bármerre,
megtalálod körödet.

Hagyj el engem,
hagyj most magamra!
Forrong a lelkem,
nem ismerek magamra.

Minden a te hibád,
te tettél ilyenné,
én lettem a libád,
te leszel fegyverré.

Bár lennék szabad,
tőled minél messzebb.
Rólam a lánc leszakad,
nélküled minden szebb.

Fény lesz és ünnep,
amikor majd győzök,
a panaszok szűnnek,
a mi Urunk már győzött.

2017.03.02.

(Kép: pinterest.com)

Éva

Nincs több levegő.
Nem tudom, hol vagyok.
Kialudt az égő.
Úgy érzem, elfogyok.

Tiszta, kék az ég,
ritkán van ilyen.
Bensőm mégis sötét,
pedig tiszta minden.

Kapaszkodom még
a friss élményekbe,
a tűz bennem ég még,
pislákol a fénye.

Itt remeg a jövő,
a szoros időrend,
nyargal az idő,
beoszt a menetrend.

Előttem a hegyek,
nem tudok kerülni,
csak remélni merem,
hogy megtanulok repülni.

Lebegek hangulatlan
a napok hullámain,
várom az utcazajban
a nyárnak sugarait.

2017.02.27.

Éva

(Kép: pinterest.com)

Fél lábbal a télben,
a hideg napsütésben,
félig a várt tavaszban,
keresem a szavakban:

változást hoz a kikelet,
friss esőt és lágy szelet.
Virágszőnyeg pompázik,
fény a fákkal sziporkázik.

Ha a tavasz-illat elér, 
az érzés gyorsan utolér. 
Várom a zöld leplet, 
mely oly sokakat elrejt.

Madarak éneke ébreszt, 
a fáradtságból újjáéleszt.
Melegség simítja arcom,
csak az idő meg ne csaljon.

Tavaszt hoz a változás,
ezért lesz most minden más:
újjá leszel te és én,
mint hamuból a remény.

Egy szebb tavasz vár ránk,
mint élet a halál után,
ébredj és készülődj,
ha eljő, meg ne lepődj!

2017.02.19.

(Kép: weheartit.com)

Éva

Nem tudtam hova szánsz,
nem tudtam, merre hívsz, 
hogy bennem mit látsz, 
hogy értem mennyit vívsz.

Nem tudtam a célom, 
nem láttam a kikötőt, 
sodródott kopott hajóm, 
kutatva a szép jövőt.

Vágytam arra, hogy tudjam,
vágytam, hogy ismerjem,
hogy magam ott lássam,
ahol biztos a helyem.

Te meghívtál, tudom,
nagy terved van  velem, 
míg kezedet fogom,
tudom, bajom nem eshet. 

Meghívtál egy helyre,
hol szükség van rám,
egy ismeretlen terepre,
hol nem ismernek rám.

Kilépek bátran a vízre,
hol hullámok fodroznak,
csak egy dologra kérlek:
bennem Téged lássanak.

2017.02.04.

Éva

(Kép: weheartit.com)

Figyel. Vár. 
A pillanatra.

Mikor rontod el?
Mikor futnál el?
Kedved szegi a gonosz ,
a másik oldalról pofoz.

Tudja. Ismeri.
Ismer téged.

Tudja a gyenge pontod,
tudja amikor elrontod, 
adja rá a megoldást:
a tüzet parázzsal oltanád.

Mondja. Súgja.
Gondolatod.

Mondja, zilálja,
kiáltja, hányja:
értéktelen, elveszett,
a sohasem szeretett.

Hazudik. Ámít.
Keres.

Értékes vagy számára, 
kellesz neki e világra.
Hazudik, mint mindig teszi,
benned a rosszat keresi.

Ellop. Gyengít.
Akar.

Ellopja a lelkedet, 
gyengíti a szívedet,
erősebb, mint gondolnád,
rabszolgaként gondol rád.

Harcol.

Ha veszít, nem adja fel,
kell neki minden ember.
Harcolj ellene, amíg csak lehet,
Istenbe vesd minden hitedet.

2017.02.02.

Éva

Eszti

Kell egy ébredés, 
egy mélyről jövő,
kell ez a népnek,
szíveket összekötő.

Felnyílnak a szemek,
kinyílnak az ajtók.
Mindent látni fogsz,
ébrednek az alvók.

Tiszta lesz az utad,
tudni fogod helyed,
nem lesz kétség:
Isten van melletted.

Eljő a nagy aratás,
érnek a kalászok,
végigjátssza a szél
a búzatábla-táncot.

Szárnyra kél a sas,
az ifjúság szól.
Meddig jut szavuk?
Ébredj az álomból!

Harcolni kell bizony,
de mi nem félünk,
a fény győz mindig,
mi Istennel élünk.

Nagy lesz a csata,
meg nem rendülünk,
megyünk előre,
nem lankad tüzünk. 

Fényes lesz e jövő,
már alig várom.
Ébredj te nép,
valóság ez, nem álom!

2017.01.29.

Éva

(Kép: weheartit.com)

Kedves Látogató!

 Két éve kezdtem el verseket írni, azóta a lényemmé lett az alkotás. Alkotni valami újat, megfogalmazni mit is érzek, leírni amit látok.

Versekkel sokkal szebb az életem.

 Néha visszaolvasom a régebbieket és meglepődöm magamon, hogy mertem ezt vagy azt leírni, vagy hűha, hogy jutott ez eszembe! Mert lehet, hogy nem rímel, lehet nem érzel semmit miután elolvasod, de úgy érzem, hogy valamit már leadtam ebben a világban, valamivel hozzájárultam mások életéhez. Már általános iskolában is jobban szerettem a humán tantárgyakat, és már akkor írtam kisebb szösszeneteket, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire vihetem. Hogy dőlni fognak belőlem a szavak. Amikor írok, megszűnik a külvilág. Csak én vagyok és a ...

Bárcsak megvédhetnélek, 
a farkasoktól őriznélek,
bárcsak jó maradnál,
gyermeklelkű kismadár.

Bárcsak visszatarthatnálak, 
el nem sodornának az árak.
Maradnál a pici húgom,
fognám kezed egész úton.

Bárcsak ezt elmondhatnám, 
de te nem hallgatsz most rám,
a szó számodra nem valós,
a tettek az igazi buktatók.

Figyelmeztetni akarlak,
a világi dolgok beszippantanak.
Féltelek téged, tudd meg,
a bölcsességek mit sem érnek.

De kapni fogsz mindent:
hideget és meleget,
kapni fogsz pofonokat,
az élet néha arcul csaphat.

Rád törnek a vágyak,
az ostoba tini-lázak:
más és más leszel,
az élet megnevel.

A világ másik oldalán,
érzelmek partvonalán,
melletted leszek mindig,
amíg szíved meg nem érik.

Leszek menedéked,
leszek a ...

Adj erőt ma ahhoz,
amihez már nekem nincs.
Kimerültség kínoz,
lenyomódik a kilincs:
ajtót nyit a képzelet,
földhöz köt a való,
ész az úr a szív felett,
a képzelet a csaló.
Röghöz köt a valóság,
vágy ringat álomba.
Hol az igaz szabadság,
útban a világba?
Nem ott vagyok most,
hol lennem kellene,
nincs erőm ahhoz,
ami magától menne.
Rossz útra tévedtem,
sajnálatos baleset,
azért kell küzdenem,
hogy megleljem a helyeset.

2017.01.02.

(Fotó: Eszti)

Éva