Mondd meg, mi bánt,
nem vagyok gondolatolvasó.
Mondd meg, mi fáj, 
segítek, ha orvosolható.

Mondd, mi zavar,
ha tudok, változni próbálok.
Mondd, ne hallgass,
ne szépíts, kertelj, ne légy álnok.

Mondd, létezzen,
peregjenek szádról a szavak.
Mondd, ne rejtsd el,
szárnyaljanak, mint a madarak.

Véss a csöndbe,
utat ütve a mondatoknak.
Láss a ködbe, 
a szavak szikraként ragyognak.

Nézz valódra, 
emberlelked ősi szemébe,
nézz magadra,
mondd meg, mi jutna most eszébe?

2016.09.29.

Éva

A nagy kérdésem:
ki vagyok s hová való?
Évek óta keresem,
de úgy néz ki, hiábavaló.

Az utam ködös,
a homályba veszik,
a jövőm titkos, függöny
mögött rejtőzik.

Hova tovább? - kérdezem,
s a létem visszhangzik,
üres szavak szekere,
mi elmémben viharzik.

Nagy katyvaszt főztem,
nesze a nagy semmi,
folyton ez van terítéken,
én ezt nem fogom megenni.

Keresem az utamat,
azt, aki vagyok...
Keresem magamat,
mint égen egy csillagot.

2016.09.23.

Éva

Eszti

Eszti

A szürke ég alatt,
nehéz kereszt feszül,
benned semmi maradt,
de hidd, nem vagy egyedül.

Milliók bámulnak sehova,
rossz irányba néznek, 
botlanak hamis mosolyba,
valótlanul élnek.

Győzd le magad,
ha fáj is, gondolkozz,
a szív megszakad,
de a könny feloldoz.

Látsz még szivárványt,
hallod a fán a rigót,
szeretni fogsz még mást,
ejtesz majd röpke mosolyt.

Szomorúság ami eltölt,
helyébe majd öröm kerül,
ez az mi embert összeköt,
tudd,  hogy nem vagy egyedül.

2016.09.06.

Éva

Vég: micsoda légből kapott szó!
Vége mindennek, elbukott az utazó.
Vége az életnek, nincs miért harcolni,
elmenekülnél, mert nincs miért kitartani.
Vég: befejezés, elhagyás, elrontás,
minden rossz dolog, csak nem áldás.
Vég: végeztél? Ha nem, elbuktál?
A célba nem érsz be, pedig a végsőkig futottál.
Vége. Ennyi jutott. Te igazán megpróbáltad, 
küzdöttél, mérkőztél, de a próbát elbuktad.
Minden vég egy kezdet, az élet egy új szakasza,
már millió véget éltél túl, a vég a kezdetek kapuja.

2016.08.04.

Éva

Itt vagyok, ahol lennem kell,
itt vagyok,  jó helyen.

Minden ami történt, 
így kellett lennie,
nem változtatnék semmin,
utam így tökéletes.

Itt vagyok, így vagyok jó,
itt vagyok, mint magányos utazó.

Bánok néhány dolgot, 
bánom, hogy megsebeztelek,
nem váltom meg a világot, 
de attól még szerethetek.

Itt vagyok, sokat szoktam félni,
itt vagyok, mégis szeretek élni.

Szeretek nevetni,
időt tölteni veletek,
arcotokra mosolyt csalni s
a legjobbat kívánni nektek.

Kép: weheartit.com

2016.08.01.

Éva

Hajladoznak a lombos fák,
hosszabbodnak az éjszakák,
nem vágyom semmi másra,
csak a csodaszép őszi tájra.

Nevetnek a napraforgók,
messze még a teli hordók,
de én az őszre vágyakozom,
hogy nincs még itt - csodálkozom.

Hiányzik egész lénye,
a falevelek rezzenése,
komor, ködös hajnalokon
a meleg tea az asztalokon.

Őszre várva nyár közepén,
hogy holnap megjön: semmi esély,
csendben érkezik hamarosan,
a nyár emlékkötegként elsuhan.

2016.08.02.  

Éva 

Kép: weheartit.com

Szép, fehér kötésű,
óvom, vigyázok rá,
elején aranyló betűk,
elégedetten nézek rá.

Felnyitom küszködve:
szakadt, tépett lapok,
a múltam emléke, mi
örökre nyomott hagyott.

Sírok s mosolygok:
valaki mindig volt velem,
ki a mélyből kihúzott s
Napként ragyogta be életem.

Könyvemnek nincs vége,
félig sem jutottam,
egy-egy lap az ékköve,
ott a sarkát behajtottam.

Sorsfordító bekezdések,
gondolatképek magamról,
sokan nem ismernek,
mégis ítélnek a borítóról.

A könyvet én írom,
döntések és helyzetek,
de van, hogy elrontom,
ott megtört a gerince.

Írnék szebb történetet,
de azok a szavak hamisak,
a tinta nem ír meséket,
csak valósat s igazat.

Nyitott könyv vagyok,
pedig nem voltam soha,
életem végéig tanulok,
...

Kérlek, nézz rám!
Az vagyok, akit vártál? 

2016.07.22.

Éva

Kép: weheartit.com