A messzeségbe révedek,
elkapom az ihletet:
megjelenik egy érzés
szavak lágy hangjaként.

Gyors és röpke,
nem marad örökre,
egy perc s elillan,
fénye már távol csillan.

Összerakom a verset,
nem igényel terhet,
de ha le nem írhatom,
azt végképp bánhatom.

Csak a pillanatnak él,
a tolltól s papírtól fél,
vadászként lesek rá,
néha elkapom, sokszor elszáll.

2016.07.22.

Éva

nem tudom a célom.
C éltudatos vagyok.
nem fog sikerülni.
S ikerülni fog.
nem tudok adni.
A dakozó vagyok.
nem vagyok különleges.
K ülönleges vagyok.

nem vagyok lelkes.
L elkes vagyok.
nem fogok átmenni (a vizsgán).
Á tmegyek.
nem vagyok sikeres.
S ikeres vagyok.
nem tudok segíteni.
S egíthetek.

nem vagyok alkalmas.
A lkalmas vagyok.

nem vagyok szép.
SZ ép vagyok.
nem vagyok igazi.
I gazi vagyok.
nem vagyok vicces.
V icces vagyok.
nem vagyok egészséges.
E gészséges vagyok.
nem tudok dönteni.
D önteni tudok.

nem vagyok szeretve.
SZ eretve vagyok.
nem vagyok egyedi.
E gyedi vagyok.
nem vagyok rendkívüli.
R endkívüli vagyok.
nem maradok.
I tt maradok.
nem vagyok normális.
N ormális vagyok.
nem vagyok tökéletes.
T ökéletes vagyok.

2016.07.12.

Éva

Az vagyok, aki elesik,
aki épphogy el nem késik,
nézem az eget, bámulom,
hogy ki vagyok, csodálkozom.

Egy gyenge, esetlen gyermek,
zavarban van, ha ránéznek, 
a múltam belém csapott,
utólag sok tapasztalatot adott.

Bent rekedtek a szavak, 
kimondatlan elszálló madarak,
ítélkezem és megbántok,
sokszor hiába hibázok.

Érzéketlen modorom
nem javít a humoron,
nem nézem a másikat, 
örökké csak magamat.

Ez vagyok én, hibák,
tévedés és botlás.
De vagyok ennél több,
és ennek nagyon örülök.

Az vagyok, kinek megalkottak,
kit szeretetből a világra hoztak,
engem akartak és lettem,
embermagként megszülettem.

Isten egy darabja vagyok,
mindig az Ő gyermeke maradok,
én létezem s Ő örül nekem,
a lelkem mélyéig ismer engem.

...

Sötét időket élünk
drága selyembe burkolva,
saját magunktól félünk,
mindig a rosszra gondolva.

A jóból mi maradt?
Hol a jóság s a tisztelet?
A cérna elszakadt,
nem bírta tovább a jelent.

Ma csak kellék a szerelem,
nincs nagy értéke,
csak kell, hogy legyen,
mert a népszerűség mértéke.

A tudás szertefoszlott,
a tudattalan a király,
a világ megbomlott,
távozó Anglia, viszlát.

Nem tudod hol vagy,
hogy mi a jó neked,
nem látod mi maradt,
hogy igazán hol a helyed.

Jónak lettél teremtve.
Szörnyeket termel a világ,
de én fogom a kezedet,
és megmarad a jóság.

2016.06.26.

Éva

Miért fekete a múltam?
Talán ennyire rossz voltam?
Akad még halvány remény,
ha csak tűz bennem ég?

Nem tudok változtatni,
a sötét éveket jobbá tenni,
akkor nem voltam boldog,
kegyetlenek voltak a napok.

Ma másként gondolok rá,
úgy érzem, kiálltuk a próbát.
Hibáztam én is, ahogyan mások, 
sok dolgot azóta másképp látok.

Hamis vádak kergetnek,
vannak, kik az utcán nem köszönnek,
nehezebb az élet, mint valaha gondoltam,
hogy ide jussunk, sosem akartam.

De hiszem, hogy győzni fog az igaz,
hogy a hazug hazugságba ragad,
az igaz elvisel... türelmes és vár,
míg a hazug hallatja hamis szavát.

Így nem kell hiába aggódnom,
Isten kezébe adom minden gondom,
nem kell félnem, nincs miért,
hisz emberek fölött Isten ítél.

2016.06.10.

Csak csont és bőr vagy,
lelked halkan haldoklik,
szív szakad meg s benned
a világ megbicsaklik.

Szétszed darabokra, megöl, széttép.
Csont csörren, hullik szilánkokra.

Érzed, hogy nem érzel semmit?
Nincs mit felfogni a fuldokló
világból, nincs mit lélegezni
a láthatatlan jóból?
Megöl a ridegség,
megfagysz és meghalsz.
Csak csontok zörögnek
benned, élnél még,
de mozdulatlan maradsz,
virágod sem volt és 
már elhervadsz, mennél,
de megölted önmagad,
s most már tényleg
csontokból por maradsz.

2016.05.18.

Éva

A hibáimmal együtt,
a jóságommal együtt,
már sokszor megsebeztek,
de kérlek, így szeressetek.

Tudom, bűnös vagyok,
ez az, mit sok ember eltitkol,
én ezt  nyíltan beismerem,
de kérlek, így szeressetek.

Félek. Mindig, mindentől,
pedig próbáltam kizárni az életemből,
mikor fellélegzek, megint félek,
de kérlek, így szeressetek.

Fájdalom fényes szilánkja
szaggatja szívemet újra és újra,
számomra ismerős sebek ezek,
de kérlek, így szeressetek.

Ha rossz a kedvem, 
legyen rossz mindenkinek,
sajnálom ilyenkor a szeretteimet,
de kérlek, így szeressetek.

Nem tudok még főzni, 
sem sütni vagy hajat fonni,
nem vagyok túl talpraesett,
de kérlek, így szeressetek.

Tudok nevetni magamon, 
azon a flúgos mivoltomon, 
hibáztam én is ...

Eszti

Minden megy magától, 
valami mindig történik velem. 
Miért vártam a csodát a mától,
ha nem én uralom az életem?

Hagyom veszni a perceket,
hagyom bennem a tüzet kialudni,
helyettem más lépi a lépéseket,
a sors az, ki nem hagy érvényesülni.

Az élet így sokkal nehezebb,
küzdök, de semmit sem kapok,
éberen figyelem az előjeleket,
de néha úgy érzem, bekötött szemmel járok.

Mire jó még egy kudarc?
A sors a képembe dörgöli:
"Te most semmi jót nem kapsz."
Mikor így is az életem terhekkel teli.

Minden megy magától, 
s bár én jót szeretnék tenni,
de most több jut a bukásból,
talán egyszer ezekből fogok tanulni.

2016.05.18.

Éva

(Kép: weheartit.com)