Télutó
Arcomat csípi a hideg még,
Szemem könnyezik; ez a fránya szél.
A Nap minden szegletbe ellátogat,
Ébresztgeti a szunnyadó állatokat.
Az úton bogarak szálltak velem,
Úgy néz ki, megunták a telet.
Rajtam már tavaszi kabát függ,
A kikelet illata érzik mindenütt.
A szobámban virágok hada áll sorba,
Az ablak előtt vágyakoznak a friss talajba.
Illatuk felüdít, játszanak a légben,
Nőnapi ajándék, ma kaptam éppen.
Délután hideg van, apa rak a tűzre,
Ekkor még szükségem volt egy mellényre.
A szép tavasz szoknyában kopogtat,
Az ajtón már nem sokáig marad lakat.
2015.03.08.
Éva