Állok a szélben szabadon,
fülemben süvít, zakatol,
szívem halkan dobol,
s te gyönge kezem fogod.
Veled minden vagyok,
nélküled csak üres lapok,
ahogy a napok múlnak,
úgy szeretlek jobban.

Te vezetsz az úton,
én pedig követlek vakon,
s te gyönge kezem fogod.
"Hozzám jönnél?"- mondod,
szívem hangosan dobol,
fülemben süvít, zakatol,
számon nagy mosoly,
ujjamra gyűrűt húzol,
ajkaimon édes csókod,
ölelésed meleg otthon.
És mi csak állunk a
szélben szabadon.

2015.06.21.

Éva