Számomra mi a bizalom?
Ráhagyatkozni a másikra.
Egy barátra. Megbízni 
benne, megosztani a
kételyeim, örömeim.
Egy társra. Őszintének,
hűnek és elfogadónak 
lenni s maradni.
A családra. Ők azok, 
akik sokszor átlátnak 
rajtad, szólnak, ha 
nem vagy önmagad.
Az Istenre. Ráhagyatkozol?
Mennyiszer kimondtam, 
hogy "legyen a te akaratod
szerint" és mégis 
mennyiszer több volt
a kérés a hálánál? 
"Én szeretném, én 
akarom...Csak még 
egyszer utoljára engedd,
hogy kezembe vegyem 
a sorsom." Hol a bizalom?
Reggel látsz kócosan, 
a pizsamában morcosan,
szemüveg nélkül hunyorogva,
lekvárt kenni a pirítósra.
Nincs megfelelés, klisé
vagy külsőség, nem kellenek
álarcok, az lehetek, aki vagyok.
Nem kell tettetés, illem vagy
etikett, nem kell kétely, titok s 
hatalom, csak a csupasz
bizalom. Van egy éned, 
aki nem szégyenkezik,
amiatt aki vagy, nem 
kételkedik abban, amiben 
hiszel. Felszabadulsz,
megosztod a terheidet,
az igazi arcod viseled,
ezt felvállalva rábízod
magad a másikra. Aztán,
talán sebezhető leszel,
de ha jó emberben bízol,
megépül a bizalom hídja,
és csak hogy tudd:
Istennek van egy jó
terve számodra.
Csukd be a szemed,
Ő majd helyetted
is vezet, bízz benne,
hiszen léptei biztosan
kísérnek, te még
nem érted, de mindig
a legjobbat adja neked. 

2016.04.21.

Éva