Az vagyok, aki elesik,
aki épphogy el nem késik,
nézem az eget, bámulom,
hogy ki vagyok, csodálkozom.

Egy gyenge, esetlen gyermek,
zavarban van, ha ránéznek, 
a múltam belém csapott,
utólag sok tapasztalatot adott.

Bent rekedtek a szavak, 
kimondatlan elszálló madarak,
ítélkezem és megbántok,
sokszor hiába hibázok.

Érzéketlen modorom
nem javít a humoron,
nem nézem a másikat, 
örökké csak magamat.

Ez vagyok én, hibák,
tévedés és botlás.
De vagyok ennél több,
és ennek nagyon örülök.

Az vagyok, kinek megalkottak,
kit szeretetből a világra hoztak,
engem akartak és lettem,
embermagként megszülettem.

Isten egy darabja vagyok,
mindig az Ő gyermeke maradok,
én létezem s Ő örül nekem,
a lelkem mélyéig ismer engem.

Nemrégiben üzent nekem:
hogy az életet ne szenvedjem,
hogy örüljek magamnak,
hiszen sokat számítok másoknak.

Fogadd el, veled is így van,
Istennek számodra üzenete van:
Feltétel nélkül örül neked, s
csak Ő tudja mire vágyik a te szíved.

2016.07.10.

Éva

(Kép forrása: weheartit.com)