Feketerigó éneke zenga homályos hajnalcsendjébe vájva,béke illata száll atavasz szárnyán a nyugalommal felváltva. Átlagos pirkadat, mely tollamat inspirálja:az életem egy fa, melynekkérge sebes s leveléta hernyó rágja. Talán egyet te is letéptél már. Minden egyes levél leszakítása fáj, de belül én…

Érzem. Érzem, hogy fáj,érzem, ahogy haldoklom.Közel az ismerős halál,simogatja az arcom. Szívem gyorsan ver,már nem úgy dobog,ahogyan kellene,elhasználódott, ütött-kopott. Remegnek kezeim,üres már a tüdőm,szűkülnek az ereim,messze már az erőm. Végiggondolom a múltam,az eltékozolt éveim,azt aki…

Késő este van a tanyán,ahol elhagyatva lakunk,a semlyékben békák éneklik: "itt vagyunk". Hűvös a tavaszi lég,föld és virág illat kavarog,messze Szeged fényárban ég,a tanyán sötétség vánszorog. Halkan, puhán lépkedek,semmiképp nem akarok zavarni.Az árnyékban idegen lények,kiket nem akarok…

Nem az vagy, aki pár éve voltál,egykori énedaz évekkel elszállt.Keresed önmagad, az egyéni álcáksokszínű sűrűjében,igyekszel, hogy lássák,benned rejtőzik az, amit régen átéltél, saz emlékek mozaikjaszívedben tovább zenél.Néha látod magadat:a múlt halvány arca, aki rád mosolyog,és te visszakacagsz.A…