Sötét időket élünk
drága selyembe burkolva,
saját magunktól félünk,
mindig a rosszra gondolva.

A jóból mi maradt?
Hol a jóság s a tisztelet?
A cérna elszakadt,
nem bírta tovább a jelent.

Ma csak kellék a szerelem,
nincs nagy értéke,
csak kell, hogy legyen,
mert a népszerűség mértéke.

A tudás szertefoszlott,
a tudattalan a király,
a világ megbomlott,
távozó Anglia, viszlát.

Nem tudod hol vagy,
hogy mi a jó neked,
nem látod mi maradt,
hogy igazán hol a helyed.

Jónak lettél teremtve.
Szörnyeket termel a világ,
de én fogom a kezedet,
és megmarad a jóság.

2016.06.26.

Éva