Harang hangja száll tova,
Őt angyalok hívták el tőlünk máshova.
Fekete szalag lobog a szíveken,
könnyek gyűlnek a szomorú szemekben.

Betegsége legyőzte az erős harcost,
csak óriási űrt és háborút hagyott;
egykoron az ősz ember nevetett,
most is mosolyog, de arca beesett.

Szürke, esős napon a gyász volt az úr,
tárva nyikorgott a templom kapu,
fekete emberek ültek a padokban,
halkan szívek szakadtak meg sorban.

A temetőben esernyős tömeg ácsorgott,
a hideg szél minden megtört szíven átfutott,
búcsúzó ének hallatszott a légben,
a koporsó, fehér rózsa már a földben.

"Ne hagyj el Te is, drága Nagyapa!"
Már sok ember elment, Ő sem jön haza.
"Mit hagytál hátra, mi lesz velünk?"
Nem tudod milyen nehéz most nekünk.

Kitölteni a ...

Szeretnék szeretve lenni,
az utcán kézen fogva menni.
Hinni szeretnék abban,
hogy a szívünk egyszerre dobban.

Szeretnék megbízni benne,
szeretném, ha őszinte lenne,
szeretnék a szemébe nézni,
nem szeretnék mellette félni.

Szeretném, ha átölelne,
ha rám figyelne,
szeretném minden hibáját,
elűzném a gondját.

Szeretném, ha nem követelne,
szeretnék sokat lenni vele,
szeretném, ha szeretne,
ha velem együtt nevetne.

Szeretnék sétálni a fényben;
megvédene a sötétben.
Szeretném, ha tudná,
hogy sokat gondoltam őrá.

Szeretnék szeretve lenni,
az utcán kézen fogva menni.
Hinni szeretnék abban,
hogy a szívünk egyszerre dobban.

2015.04.22.

Éva

Neked csörgedezik
út mellett a patak,
Neked éneklik
szép dalukat a madarak.

Neked fodrozik sebesen 
a Tiszának árja,
Neked hajol meg kecsesen
a fáknak koronája.

Neked hullámzik
a tengerek kékje,
Neked illatozik
a kis virágok rétje.

Neked hódol
a lágy szelek menete,
Neked vándorol 
a hab-felhők serege.

Neked ragyogja be
életed a Nap sugara,
Csak Neked töltik be
az eget a csillagok hada.

Neked nagy szíved van,
Gondod van ránk,
Figyelmed nem hervad,
Tudja meg a világ!

2015.04.09.

Éva

(kép: weheartit.com)

Este van,
árnyékom holdfényből vetül.
Sötét van,
mégis a tájon halvány fény ül.

Nyugodt vagyok,
a csillagok mintha őreim lennének.
Erőt kapok,
úgy érzem, semmitől sem félek.

Nesz a házban,
ők nem látják a csillagok mosolyát.
Lámpa villan,
mintha ellopná a fények ragyogását.

Felnézek az égre,
"Milyen apró vagyok!",- mint innen a csillagok...
Hazaértem végre,
tudom, hogy vigyáznak rám az angyalok.

2015.03.30.

Éva

Vasárnap dél múlt,
Üres a nagy park,
Hideg, téli szélt fújt,
Hívogatott egy elhagyott pad.

Leültem, elővettem a gépem:
Nem régi képek sorozata.
A távolban kutya ugat éppen,
Eszembe jut a séta gondolata.

A csontok, mint karok,
Vágyakozva nyújtóztak fel;
Úgy érzem otthon vagyok,
Semmi sem ijeszthet el.

Nagy farönk kidőlve
Mutatja nagyságát;
Kutya rohan lihegve:
Húzza a gazdáját.

Az emberek, mint óra
Rohannak, sietnek.
Nem állnak meg egy szóra,
Már a hétfőre figyelnek.

Kevesen vagyunk ekkor
A hatalmas parkban.
Úgy érzem, jókor 
Vagyok jó időpontban.

Autók zaja visszhangzik,
De gondolatom hangosabb;
Dudák hangja hallatszik,
Ma kézilabda meccsnap van.

Komor kedvű futók
Haladnak el mellettem.
Most van már télutó,
De nyoma se ...

Nagy keresztem van nekem,
Csak pár éve, hogy viselem.
A hátam fáj és megbicsaklok,
A porból újra nekiindulok.

Tudom, más is hurcol keresztet,
Kinek nagyobb, kinek kisebb lesz.
Mint nehéz ólom a lábadon,
Gondjaim függnek a vállamon.

Kérdezem én: "Nekem miért nagyobb?"
Engem már mindenki lehagyott.
Mint hangya a nehéz levelet,
Én is elbírom a rám szabott terhet.

Mindig lehet egy fokkal rosszabb,
Lejjebb mindig juthatok - gondoltam,
Semmi sem történik véletlen,
Már megértem az én saját keresztem.

2015.03.23.

Éva

Eszter

Mosoly, melyet olyannak adsz, kit szeretsz,
Nevetés, melyben önmagad lehetsz,
Kedvesség, melyben örülsz, hogy adsz,
Hála, melyben boldog vagy, hogy kapsz,
Öröm, melyben egy közösség tagja vagy,
Kézfogás, melyben a megismerés nagy,
Siker, melyben teljesült valami,
Ügyesség, melyben tudsz alkotni,
Szépség, melyben gyönyörű a képed,
Tehetség, melyben megtalálod éned,
Szeretet, melyben ölelésre lelsz,
Szerelem, melyben bizalom a jel,
Egészség, melyben az erőt kapod,
Reménység, melyben soha fel nem adod.
Hit, melyben létezel, mert enélkül csak elveszel.

Ne félj hát élni, mert Isten van melletted,
Légy ezért boldog, melyben csodákat élsz meg!

2015.03.16.

Éva

Arcomat csípi a hideg még,
Szemem könnyezik; ez a fránya szél.
A Nap minden szegletbe ellátogat,
Ébresztgeti a szunnyadó állatokat.

Az úton bogarak szálltak velem,
Úgy néz ki, megunták a telet.
Rajtam már tavaszi kabát függ,
A kikelet illata érzik mindenütt.

A szobámban virágok hada áll sorba,
Az ablak előtt vágyakoznak a friss talajba.
Illatuk felüdít, játszanak a légben,
Nőnapi ajándék, ma kaptam éppen.

Délután hideg van, apa rak a tűzre,
Ekkor még szükségem volt egy mellényre.
A szép tavasz szoknyában kopogtat,
Az ajtón már nem sokáig marad lakat.

2015.03.08.

Éva

Bennem él a harag.
Hogyan hagyjam el?
Bennem forr a düh,
Mi csalódásra lel.

Bennem bújik a szerénység,
Naivitás a barátja,
Bennem háború dúl:
A tűrés és reménység csatája.

Bennem van jóság
A szívemben érzem.
Bennem nincs bátorság,
Hisz nagyon sokat féltem.

Bennem ég a láng,
Nem vagyok elveszve,
Bennem van parázs,
Érzem a lelkemben.

Bennem sok érzés kavarog,
A hitem tart egyben,
Bennem a szomorúság sok,
De bízom Istenben.

Bennem Ő munkálkodik,
Segít minden percben,
Bennem az Ő fénye uralkodik,
Ezért meggyógyul az én lelkem.

2015.03.15.

Éva