Állunk kővé válva,szívünk szürkére váltva,elhidegülve egymástól,semmit várva a világtól.
Megyünk a fejünk után,nem tanulunk egymás kárán,rideg kezek köszönnek,üvegszemek üzennek.
Meghalt a szerető lélek,nincsen számára élet,falak között lapulunks magunk elé bambulunk.
Kövekké mosott a lét,nem ér…