Érzem a fáknak az utolsó sóhaját Ahogyan magukról levelük ledobják. Búsan álldogállnak, készülnek a télre Lengetve águkat az őszvégi szélbe'.
Érzem, ők nem tudják: mindjárt itt a tavasz, Leveleid nélkül örökre nem maradsz! Lesz majd itt hó és jég, csak bírd ki természet Megújul majd mindaz, mit…
Feketerigó éneke zenga homályos hajnalcsendjébe vájva,béke illata száll atavasz szárnyán a nyugalommal felváltva.
Átlagos pirkadat, mely tollamat inspirálja:az életem egy fa, melynekkérge sebes s leveléta hernyó rágja. Talán egyet te is letéptél már. Minden egyes levél leszakítása fáj, de belül én…
Új rejtekek születtek,a mezők új erőre serkentek,a kert csak egyre zöldebb lett.
Fátyolként borít be mindenta dús, szilaj természet,a kertek csordultig teltek.
Csak gyűlt a sok levél,ami elhalt, újra élt,hisz az ősz messze még.
Haragos-, menta- és mohazöld,smaragdként ragyogott a föld,a fákat…
Életem fája fáradt, öreg,Rajta tépett, koszos kéreg,Levelein látszik a rozsda,Színét az eső le nem mossa.
Ha kívül romlott is,Belül újra friss.Valami történt vele,Megváltozott az élete.
Miben lett más? - kérdezheted.Újra élhet szebb életet:Belül nem növi moha,Harkály nem…
