Állunk kővé válva,szívünk szürkére váltva,elhidegülve egymástól,semmit várva a világtól. Megyünk a fejünk után,nem tanulunk egymás kárán,rideg kezek köszönnek,üvegszemek üzennek. Meghalt a szerető lélek,nincsen számára élet,falak között lapulunks magunk elé bambulunk. Kövekké mosott a lét,nem ér…

Nem az vagy, aki pár éve voltál,egykori énedaz évekkel elszállt.Keresed önmagad, az egyéni álcáksokszínű sűrűjében,igyekszel, hogy lássák,benned rejtőzik az, amit régen átéltél, saz emlékek mozaikjaszívedben tovább zenél.Néha látod magadat:a múlt halvány arca, aki rád mosolyog,és te visszakacagsz.A…