Novemberi nap szűrődik át a homályon,egyedül állok az ázott betonon.Eszembe jutsz.Felidézem emléked, de alakod ködbe vész,mint felszálló varjú szárnycsapása.Próbálok rád emlékezni:hangod, kezed, nagyapás nevetésed...mind átlátszó köpeny fedi,csak remélni tudom, hogynem foglak soha…

Béke ül a sötét temetőben,mécsesek fénye ringatózik,koszorús keresztek állnak büszkén,mind az ég felé nyújtózkodik.Gyász lengi be a fények városát,fél, ki meghallja a síri csöndet,nem meri háborgatni a holtak nyugalmát;csak halk lépteket hallani, sa száraz, lehullott…