Csak csont és bőr vagy,
lelked halkan haldoklik,
szív szakad meg s benned
a világ megbicsaklik.

Szétszed darabokra, megöl, széttép.
Csont csörren, hullik szilánkokra.

Érzed, hogy nem érzel semmit?
Nincs mit felfogni a fuldokló
világból, nincs mit lélegezni
a láthatatlan jóból?
Megöl a ridegség,
megfagysz és meghalsz.
Csak csontok zörögnek
benned, élnél még,
de mozdulatlan maradsz,
virágod sem volt és 
már elhervadsz, mennél,
de megölted önmagad,
s most már tényleg
csontokból por maradsz.

2016.05.18.

Éva